Olasz emiliai szalámi

Észre sem veszed, és egy olaszországi beszélgetés a szalámiról máris az egész országot bejáró utazásra visz. Van milánói, cremonai, piacenzai, piemonti, felinói – Felino egy szalámijáról híres település Parma tartományban –, toszkán, nápolyi és calabriai szalámi, amelyet olykor kolbásznak vagy soppressának neveznek, és még hosszan sorolhatnánk.

Az ország egyik büszkesége általában sertéshúsból készül, és itt válik igazán érdekessé a történet: régen a gazdák ledarálták a húst, hozzáértően összekeverték a sovány és zsíros részeket a sóval, majd saját recepteket alkottak, hozzáadva mindazt a jót, amit a vidék kínált. Ezért más és más minden szalámi Olaszországban. Némelyik borsot, sót és alig valami mást tartalmaz, hogy a sertéshús íze teljesen érvényesülhessen, mások pedig egy kis fokhagymával, csípős chilivel, borral vagy édesköménymaggal lepnek meg, megint mások egy kevés vaddisznó-, liba-, marha- vagy szarvashússal.

Szalámink az egyszerűség dicsérete, mert Emiliában meggyőződésünk, hogy ha jók az alapanyagok, csupán egy csipetnyi más hozzávalóra van szükség: tiszta sertéshús, só, aromák és néhány válogatott fűszer. A húst ledarálják, fűszerezik, és hosszúkás természetes bélbe töltik. Ezután körülbelül 70-80 napig érlelik párás, szabályozott hőmérsékletű helyiségekben, ahol minden íze kibontakozik.

Mivel párosítsd? Kiváló minőségű alapanyagainak köszönhetően egyszerűen két szelet kenyérrel, más helyi felvágottakkal – a tavernák vegyes felvágottas táljain mindig helyet kap – vagy néhány darabka Parmigiano Reggianóval érdemes megkóstolni.